Richard Duncan - Az Olduvai Elmélet: Lecsúszás egy posztindusztriális kőkorszak felé

Bizony, az energia ellenőrzésének képessége, legyen szó a tűzgyújtásról, vagy erőművek építéséről, a civilizáció előfeltétele.
-- Isaac Asimov, 1991

1. BEVEZETÉS

1989-ben arra jutottam, hogy az Ipari Civilizáció várható élettartama borzasztóan rövid. Ezt a hipotézist, melyet "az Ipari Civilizáció ideiglenes impulzus-elmélete"-ként neveztem el, egy mérhető index, a világ egy főre jutó energiafelhasználása definiálta. Ennek csúcspontját 1990-nél rajzoltam meg, amit folyamatos hanyatlás követ (lásd 1.sz. Megjegyzés). Akkor azonban még nem rendelkeztem adatokkal, amik alátámasztották volna állításomat.

A világ évi energiafelhasználásának és a világ népességének hányadosa az Ipari Civilizáció látványos, tesztelhető jellemzését adja. Az elmúlt hat év során kidolgoztam az elmélet számára egy kvantitatív bázist és ennek tesztelésére összegyűjtöttem néhány adathalmazt a világ energiafelhasználásáról és népességéről (2.sz. Megjegyzés). Az itt szereplő "Olduvai elmélet" elnevezés ugyanazt jelenti, mint a korábbi tanulmányokban használt "átmeneti impulzus-elmélet" (3.sz. Megjegyzés).

[ 1.sz. Megjegyzés: 'az Ipari Civilizáció' magában foglalja az összes tőkebefektetést és az olyan nemzetközi kereskedelmi egyezményeket, mint a GATT, EU, és NAFTA. A 'GATT' jelentése General Agreement on Tariffs and Trade; etc.
2.sz. Megjegyzés: a 'Világ energiafelhasználása' magában foglalja a kőolajt, földgázt, szenet, atomenergiát és vízenergiát. Az energia- és népességadatok több forrásból származnak, pl. az ENSZ kiadványaiból.
3.sz. Megjegyzés: Az 1950-es évek óta a tanzániai Olduvai-árok erősen összekapcsolódott az ember eredetével és kőkorszaki életformával. E tanulmányban az 'Olduvai elmélet' egy metafora. Ez várható visszatérésünket sugallja a kőkorszaki életformához.]

Kérem, nézze meg gyorsan az 1. és 2. sz. ábrát. De mielőtt rátérnénk a részletekre, a következő szakaszban szeretnék elmondani egy detektívtörténetet.

2. ODÜSSZEA: AZ OLDUVAI KÉZJEGY IRÁNTI KUTATÁSOM

Inkább fedezzek fel egyetlen tényt, akárcsak egy kicsit, minthogy hosszan tárgyaljam a nagy dolgokat, miközben semmit nem találok.
-- Galileo Galilei, 1640 körül

Odüsszeám az Olduvai elmélettel harminckét éve kezdődött egy előadássorozat alatt, amelyet Sir Fred Hoyle kozmológus tartott a Washington Egyetemen Emberek és Galaxisok címmel.

Lenyűgözött és megdöbbentett. Nyugodt mondanivalója hihetetlennek, bizarrnak, esztelennek tűnt — és valószínűleg elkerülhetetlennek. Visszatérés a Kőkorszakba? Mély kulturális és anyagi elszegényedés? A hallgatóságból azonban láthatóan senki más nem törődött ezzel a legkevésbé sem. Hoyle talán csak egy bevezetőt tartott a következő tudományos-fantasztikus thrillerjéhez. Így hát a következő évtizedben jártam a saját utamat: neveltem a gyerekeimet, repülőgépeket építettem és mérnököket oktattam. Közben kísértett Hoyle hipotézise.

Aztán 1975-ben és 1976-ban konferenciák okán eljutottam Coloradóba és az alkalmat megragadva a Mesa Verde Nemzeti Parkba, ahol az Anasazi indiánok nagyszerű, rég elhagyott, sziklafalba épült lakóhelyei világossá tették számomra, hogy minden civilizáció mulandó. Fred Hoyle azonban nem az olyan történész-filozófusok, mint Spencer, Spengler, Sorokin és Toynbee régi nótáját ismételgette: vagyis a civilizációk végtelen emelkedés-lehanyatlás ciklusait. Ő valami egész másról beszélt, mélyebb, általánosabb dologról. A Globális Ipari Civilizáció egyáltalán nem rendelkezik ciklusokkal. Ez egy "egyetlen dobás-ügy". Exponenciális növekedés, exponenciális hanyatlás. Ennyi az egész.

Múlt az idő, és 1985-től 1992-ig egy energiavállalatnak dolgoztam Szaúd-Arábiában. Ottartózkodásom alatt sokat utazgattam, többek között Etiópiába, Kínába, Indiába, az (akkori) Szovjetunióba, stb. Főleg azért utaztam, hogy választ kapjak a kérdésre: "Igaza van-e Fred Hoylenak?" A kérdés természetesen nem a látott országok bármelyikének stabilitása volt (a legtöbb törékenynek tűnt, némelyik nemlétezőnek), hanem magának a Globális Ipari Civilizációnak a várható élettartama.

Annak alapján, amit a világban mindenfelé láttam, az iparosítás nem evolválódik a fenntarthatóság felé. Épp ellenkezőleg. Hoyle-nak igaza volt. "Ez egy egyetlen dobás-ügy.... csak egy esély lesz, egyetlenegy." Tehát a valódi kérdés az volt: "Meddig fog ez tartani?" Ezer évig? Egymillióig? Vagy meddig? Ezért 1989-ben, mielőtt elindultam volna egy kirándulásra Kelet-Afrikába (és egészen véletlenül az Olduvai-árokba), átrágtam magam néhány könyvön. Nem volt hiány spekulációkban. A becslések durván eltértek; az 1.sz. Táblázatban található az összefoglalás. [ A teljesség kedvéért az én 1991(a) becslésem is szerepel. ]

**1.sz.Táblázat: Becslések az Ipari Civilizáció várható élettartamára**
Haldane	1927	"39 millió év"
Russell	1949	"nem tarthat túl sokáig"
Drake	1961	egy millió év
Watson	1969	potenciálisan "évmilliók"
Arrester	1971	természetes válasz, kb. 200 év
Meadows, et al.	1972	természetes válasz, 100-200 év
O'Neill	1976	"még a sikerünk is kudarccá válik"
Leakey	1977	kb. 100 év
Harris	1977	"buborék-jelleg"
Crick	1981	rövidtől 10,000 évig, vagy tovább
Laszlo	1987	"hihetetlenül rövid"-től nagyon hosszúig

Szaúd-Arábiába visszatérve elkezdtem egy előadást írni az Amerikai Műszaki Oktatók Társasága 1989 októberi new yorki konferenciájára. A címe ez volt: "Evolúció, technológia és a természeti környezet: Az emberi történelem egyesített elmélete". Lényegében az Olduvai-elmélet kezdeménye. Ebben arra a következtetésre jutottam:

Ebben a dolgozatban a "a világ átlagos egy főre jutó energiafelhasználását" használtam, mint az Ipari Civilizáció mérhető jellemzőjét. A csúcspontot 1990-nél vázoltam fel. Csak egy probléma volt— nem voltak kemény adataim az elmélet ellenőrzéséhez. De rendelkeztem Hoyle hipotézisével és saját világkörüli megfigyeléseimmel a globális állapotokról és trendekről.

Ekkor hirtelen megjelent egy cikk a Scientific American szeptemberi számában, amely azt mutatta, hogy a világ átlagos egy főre jutó energiafelhasználása 1973 körül elérte a csúcsot és azóta meredeken hanyatlik (Gibbons, et al., 1989; görbéjük szerepel a 2.sz. ábrán). Előadásom végén egy maroknyi mérnök gyűlt körém a hallgatóságból, akikkel megvitattuk elméletemet és következményeit. Többségük egyetértett velem. Azonban több adatra volt szükségem.

Újra visszatértem Szaúd-Arábiába. Ott, adatokhoz alig hozzáférve több új tanulmánnnyal küszködtem (pl. Duncan, 1990; 1991a; 1991b). Ekkor egy kis folyóirat szerkesztője valahogy neszét vette, hogy mivel foglalkozok és felkért egy cikk megírására. Ez "Az Ipari Civilizáció várható élettartama: A hanyatlás a Globális Equilibriumhoz" címen jelent meg (Duncan, 1993c). A lényege ez volt:

Visszatértem az USA-ba és 1993-ra két új adathalmazon teszteltem az Olduvai-elméletet. Az energiaadatok magától az energiaipartól származtak, a népesedési adatok pedig az ENSZ-től [BP (1992) és UN (1992)].

Heuréka! Végre feltűnt az Olduvai kézjegy. A British Petroleum és ENSZ-adatok igazolták, hogy a világ egy főre jutó energiafelhasználása körülbelül 1978-ban elérte a csúcsot és azóta hanyatlik (Duncan, 1993b). Csak az Olduvai-elmélet magyarázhatja a csúcsot és a hanyatlást. Vele szemben mind az "exponenciális növekedés elmélet" (a "fősodor" közgazdaságtané), mind az "állandó állapot teória" (az "utópikus" közgazdaságtané) kudarcot vallott.

1993 végére tovább teszteltem az Olduvai-elméletet több további adathalmazon, pl. Davis (1990) és UN (1993). A történelmi csúcs mindkét esetben nagyjából 1978-ra esett. Az Olduvai-elmélet újra helyesnek bizonyult (4.sz. megjegyzés). Ezekről az eredményekről beszámoltam egy tanulmányban: "Fenntarthatóság—Van-e középút?: Az Ipari Civilizáció Átmeneti Impulzus-elmélete" (Duncan, 1993a).

[ 4.sz. Megjegyzés: A fentebb említett tesztekben szándékosan nem vettem igénybe semmilyen unalmas matematikát. Csak az egyszerű osztást használtam, pl. a világ energiafelhasználása és a népesség hányadosa. Bármelyik kisiskolás ki tudja számolni. Ez fontos. ]

Miközben jöttek az energia- és népességadatok, a következő két és fél évet az energiatermelési életciklus előrejelzése egy jobb módszerének kifejlesztésével töltöttem (lásd Duncan, 1996). Bár elméleti szempontból fontos, ez a munka itt érdektelen, mert az Olduvai-elmélet szempontjából csak a történeti adatok döntőek.

3. A BARLANGOKBÓL A HOLDRA, ONNAN A BARLANGOKBA

A holdraszállás a mi Nagy Piramisunknak bizonyulhat, egy olyan teljesítménynek, amelynek soha nem lesz párja.
-- Alan Cromer, 1993

Az 1sz. ábra kvalitatív. Csak bemutató jellegű. Egy vizuális segédeszköz. A jobb agyfélteke terméke. Az Olduvai-elmélet vázlatrajza. Az "Olduvai kézjegy," ahogy én nevezem. Ezért kérem, ne próbálja meghosszabbítani a vízszintes, vagy függőleges tengelyt. (Később megtesszük.)

[5.sz. Megjegyzés: Az 1.sz. Ábrán hasznos lehet a görbére úgy tekinteni, mint a dollárban kifejezett egy főre jutó évi jövedelem görbéjére. Vagy talán mint anyagi életszinvonaléra. Még jobb, ha csak megjegyezzük a kis rajzfigurákat.]

Az 1.sz. Ábra a nagyon hosszú emberi történelmet három fázisra osztja: (1) Ipar előtti, (2) Ipari, és (3) Ipar utáni szakaszra. Hét esemény van bejelölve a görbe baloldalán (A - G pontok). Hasonlóan, 5 hipotetikus esemény van bejelölve a görbe jövőbeli oldalán ( H - L pontok).

Az 1. Fázis, az Ipar Előtti Fázis többezer évezreden át tartó fenntartható körülményeket jelent, amikor a társadalom energiaforrása kizárólag (megújuló) napenergia volt. Ez a fázis kb. három millió éve kezdődött, amikor emberszabású őseink elkezdtek egyszerű szerszámokat készíteni (1. Ábra, A pont). A szerszámok pedig nagyobb energiafelhasználást tettek lehetővé olyan formákban, mint az élelem, fonál, menedékhely. Lassacskán követték egymást a történelmi mérföldkövek, köztük a tűzgyújtás felfedezése kb. Kr. előtt egymillió évvel és a Neolitikus Mezőgazdasági Forradalom kb. Kr. előtt 8,000 évvel. Az Ipar Előtti Fázis vége 1765-nél van jelezve, amikor James Watt feltalálta a kondenzációs gőzgépet (1. Ábra, D pont).

Az 1. Fázist egy átmeneti időszak követte, Az Ipari Forradalom, amelyet az 1765-ös és 1930-as évek határolnak (1. Ábra D és E pontjai).

A 2. Fázis, az Ipari fázis az 1. Ábra árnyékolt részét jelenti. Az Ipari Civilizáció Várható Élettartama definícióm szerint a kezdő és a záró "37%-pontok" (tehát az E és H pontok) közötti, években kifejezett időtartam (x) . Ez egy rövid, extravagáns periódus, melynek során a szállítás, a kereskedelem és az ipar energiaellátását túlnyomórészt (nem megújuló) foszilis energiahordozók biztosították. Később bemutatandó történelmi adat számszerűsíti a görbe csúcsperiódusát, azaz az E és G pont közötti éveket. Ezen adatot felhasználva az Ipari Fázis kezdetét 1930-nál (E pont) jelzem, amikor az egy főre eső átlagos energiafelhasználás elérte a csúcsérték 37%-át.

Jegyezzük meg, hogy az Ipari civilizáció csúcsa kb. 1977-ben következett be (F pont), kevesebb, mint 50 évvel annak kezdete után. Még fontosabb, hogy az 1. Ábra megmutatja a globális "energia-vízválasztót". A fejenkénti átlagos energiafelhasználás az emberi lét hosszú évezredei során első alkalommal csúcsra jutott és elkezdett csökkenni!

Olvasatom szerint a lehanyatlás az Olduvai-árokba meredek és gyors lesz. A 3. Fázis, az Ipar Utáni Fázis egy forgatókönyve az 1. Ábrán van felvázolva (az I ponttól kezdődően), ahol az Ipari Civilizáció felbomlott földművelő falvakra, nemzetségekre és rablóbandákra. A túlélő populáció "kivívja" az állandó fenntarthatóságot — a puszta önfenntartás szintjén.

Természetesen más forgatókönyvek lehetségesek. Például: "lehet, hogy az emberi faj inkább a kihalás útját választja, mint a gyűjtögetéshez való visszatérést" (Georgescu-Roegen, 1971). Vagy az utóbbi időben: "A kihalás veszélye reális ... Ideje szembenézni a tényekkel" (Leslie, 1996). Azonban, mivel az emberi társadalom állapota a második fázis vége (1. Ábra H pont ) után nem befolyásolja tézisemet, a harmadik fázis nem hangsúlyos dolgozatom hátralevő részében.

4. AZ ENERGIA-VÍZVÁLASZTÓ _/\_ EMELKEDŐ, CSÚCS, LEJTŐ

A fizikusok tapasztalatból jöttek rá, hogy nem az a döntő kérdés, hogy szeretnek-e egy elméletet, vagy sem, hanem, hogy az elméletből levont előfeltevések megegyeznek-e a kísérletekkel.
-- Richard Feynman, 1985

A 2. Ábra Kvantitatív. Numerikus. A bal agyfélteke műve. Ez egy pontosan skálázott grafikon, amely az Ipari Civilizáció csúcsperiódusát mutatja 1950 és 1995 között. Tehát nyugodtan hosszabbítsa meg a vízszintes és függőleges tengelyeket. Ha szeretne visszamenni Kr. e. 3,000,000-be, Isaac Asimov (1991) megadja az összes számot.

2.Ábra A világ átlagos egy főre jutó energiafelhasználása
Négy történelmi adatkészlet összehasonlítása

Függőleges tengely: Egy főre jutó évi energiafelhasználás [hordó olajegyenérték (BOE)/fő/év]

Bár kissé eltérnek egymástól, mind a négy görbe elérte a csúcsát és hanyatlik. Hasonlítsd össze az Olduvai elmélet 1. Ábrájával.

Amennyire tudom, Robert H. Romer-é az érdem (1985), hogy elsőként publikálta a világ egy főre jutó energiafelhasználásának csúcsidőszaki adatát. Ő 1979-re teszi a csúcsot, amelyet éles hanyatlás követ 1983-ig adatsora utolsó évéig. Azonban ez az információ egy viszonylag áttekinthetetlen munkalapon jelent meg. És meglepő módon nem tett említést az energia-vízválasztóról. Adtai a 2. ábrán szerepelnek.

Hasonlóan említést érdemel Gibbons, et al. (1989; lásd 6. Megjegyzés) a világ egy főre jutó energiafelhasználása csúcsidőszakának egy korai publikálásáért. A szerzők az adatokat egy szemléletes görbén ábrázolták, amely 1973-ban ért a csúcsra, amelyet egy meredek lejtő követ 1985-ig. Itt sem volt említés a csúcs, vagy hanyatlás szignifikáns voltáról. Görbéjük szerepel a 2. Ábrán.

Mint korábban említettem, 1993-ban két tanulmányt közöltem, amelyek kiterjedt adatokat tartalmaztak a világ egy főre jutó energiafelhasználásáról és az adatokat táblázat és beosztásos grafikon formában is megjelenítették. Ezenkívül hangsúlyoztam a csúcs fontosságát és a hosszútávú hanyatlás következményeit. Első tanulmányom (1993b) 1978-nál mutatja a csúcsot, majd a hanyatlást 1991-ig. Második tanulmányom (1993a) 1980-nál mutatja a csúcsot és a hanyatlást 1992-ig. A két év különbség az egymástól független adatállomány használatának köszönhető. 1996-ban felfrissítettem az Olduvai Elméletre vonatkozó tesztjeimet. Ez a legutóbbi teszt 1978-nál jelöli a csúcsot, amelyet hanyatlás követ 1995-ig. Az adatok szerepelnek a 2. Ábra grafikonján.

Az elmélet egy független adatokkal való tesztjét készítette el F. M. Wright 1996 júniusában. Ő az egy főre jutó energiafelhasználás csúcsát 1978-nál ábrázolta és az általános hanyatlást 1994-ig, amint a 2. Ábrán látható. A görbéink közötti enyhe különbség abból ered, hogy Wright az USA Népszámlálási Hivatal adatait használta a világ népességéről, míg én az ENSZ adatait. Azonban vegyük észre, hogy a két görbe szinte átfedi egymást.

Az alábbi 2. Táblázat összefoglalja az adatteszteket. Ezek a tesztek megmutatják, hogy (1) átlagolva a világ egy főre jutó energiafelhasználása elérte csúcsát 1977-ben, továbbá (2) a következő hanyatlás évi rátája kb. 0.90%. Az Olduvai Elmélet megmagyarázza ezeket az adatokat. Vele szemben az exponenciális növekedés elmélete és az állandó állapot elmélete egyaránt kudarcot vall. Bár a 2. Táblázat (még) nem az Ipari Civilizáció Rosetta-köve, minden új adathalmaz egy évvel közelebb viszi ehhez.

Szerző	Publikáció éve	Vizsgált időszak	Csúcsév	A csúcs értéke [BOE]*	Utolsó érték [BOE]*	A hanyatlás évei [#]	A hanyatlás rátája [%/év]
Romer	1985	1900- 1983	1979	11.35	10.62	4	1.29
Gibbons, et al.	1989	1950- 1985	1973	11.54	9.19	12	1.57
Duncan	1989- 1996	1900- 1995	1978	11.47	10.24	17	0.63
Wright	1996	1965- 1994	1978	11.43	10.34	16	0.60
Átlag			1977	11.45			0.90

5. A TAGADHATATLAN TAGADÁSA

Alapjában véve azonban csak büszkeségből, teljes tudatlanságból, vagy gyávaságból fakad, hogy nem akarjuk meglátni a jelenben az eljövendő idők jegyeit.
-- Marguerite Yourcenar, 1951

Az emberi megismerés története során végig robbantak szellemi bombák. Ezeket "forradalmaknak" nevezik. De ezek többnyire csak megpiszkálták az emberi egókat és felkavarták az anyagi érdekeket és a fáradt régi dogmákat. Így hát a múlt felfedezései (mint például a napközpontú elmélet) szelídek voltak, mivel az ilyen lelki veszélyek egyszerűen semmibe vehetők voltak. Az Olduvai Elmélet azonban más, mert ez ha tetszik, ha nem, majdnem minden ember életét negatívan fogja érinteni.

Annak idején, 1989-ben mély depresszióba estem, amikor arra jutottam, hogy legnagyobb tudományos eredményeink nemsokára feledésbe merülnek és legünnepeltebb műemlékeink porrá lesznek. De ezen túl tudtam, hogy a gyermekeim érezni fogják a nyomást és valószínűleg szenvedni fognak. Ez igazán fájt.

Idővel azonban változott a nézőpontom. Ma az Olduvai Elméletre éppúgy tekintek, mint bármilyen más tudományos elméletre. Semmi személyesség. Minden éven össezgyűjtöm az adatokat. Frissítem a 2. Táblázatot és figyelem az elmélet kibontakozását. Csak hulljon a forgács. Mi mást tehetnék?

A közeledő Iparutáni Kőkorszak azonban mégis tragédia, mert igazából nem elkerülhetetlen. Nincs abszolút oka annak, hogy miért ne élhetnénk ezen a bolygón évmilliókig anyagi biztonságban. De az előrelátás nem erősségünk. "Még a sikerünk is kudarccá válik." És bizonyos szempontból ez nem a mi hibánk. Régesrég a Természetes Kiválogatódás rossz irányba terelt minket — szexuálisan szaporák, törzsiek, rövidtávon gondolkozók és magunkra koncentrálók vagyunk. A Kultúra többezer évi próbálkozás során sem változtatta ezt meg. És nincs jele, hogy meg fogja.

6. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK

Az ipari civilizáció nem evolválódik. Ehelyett rohamosan elfogyasztja a saját létéhez nélkülözhetetlen "szükséges fizikai feltételeket". Rövidtávú, fenntarthatatlan. "Ez egy egyetlen dobás-ügy.... csak egy esély lesz, egyetlenegy."

Az egy főre jutó energiafelhasználást használom, mint az iparosítás mérhető mutatóját. 1989-ben javasoltam az Ipari Civilizáció Olduvai Elméletét, amint az 1. Ábra mutatja.

1989-ben feltételeztem, hogy az egy főre jutó energiafelhasználás elérte a csúcsát és máris hanyatlik. De akkor még nem rendelkeztem elegendő adattal az elmélet ellenőrzéséhez.

1996r azonban sikeresen teszteltem az Olduvai Elméletet számos adathalmazon. E tesztek közül négyet ábrázol a 2. Ábra grafikonja. A következő tények tárulnak fel:

Az Olduvai Elmélet megmagyarázza a 2. Ábra adatait, a fősodor közgazdaságtan exponenciális növekedés-elmélete és az állandó állapot elmélete viszont egyaránt kudarcot vall.

Az Olduvai Elmélet nem dönthető meg (nem vethető el tudományosan) düh, felháborodás által. Megdönthető azonban (1) annak bemutatásával, hogy a 2. Ábrán szereplő négy adathalmaz hibás, vagy (2) további adatok gyűjtésével a következő évtizedek során és annak bemutatásával, hogy az Olduvai Elmélet nem képes megmagyarázni ezket az adatokat. Bármely esetben az adatok lesznek a végső döntőbírók.

Javaslat: Ha Ön egy 'hölgy, vagy úr Missouriból', vagy egy hitetlen Teréz, vagy Tamás (és legyen az), menjen el a könyvtárba, gyűjtsön adatot és tesztelje az Olduvai Elméletet saját maga. Örömmel közzéteszem eredményeit a 2. Ábra legközelebbi kiadásában.

Asimov, I. & White, I. (1991) The March of The Millennia: A Key Look at History. New York: Walker.
BP (1996 & previous ed.). BP Statistical Review of World Energy. British Petroleum Company, London.
Cromer, A. (1993). How high, high-tech? Northeastern University Magazine, May. Boston.
Davis, G. R. (1990). Energy for planet earth. Scientific American 263, 21-27.
Duncan, R. C. (1996). The Mexican petroleum 'play' in two 'acts': Taking hold of oil production data. System Dynamics Conference Proceedings. System Dynamics Society, Cambridge, MA.
Duncan, R. C. (1993a). Sustainability—Is there a middle road? Moses Greeley Parker Lecture Series. Lowell, MA.
Duncan, R. C. (1993b). The realities of world energy production: A prediction based on historic data. Humanist Association of Massachusetts, Cambridge, MA.
Duncan, R. C. (1993c). The life-expectancy of Industrial Civilization: The decline to global equilibrium. Population and Environment 14, 325-357.
Duncan, R. C. (1991a). The life-expectancy of Industrial Civilization. System Dynamics Conference Proceedings (Bangkok). Systems Dynamics Society, Cambridge, MA.
Duncan, R. C. (199lb). The evolution of social control: Is a world society governable? Proceedings of the Preparing for a Sustainable Society Conference, Ryerson Polytechnical Institute, Toronto.
Duncan, R. C. (1990). A unified theory of human history: Summary presentation. AESR Newsletter, April, v. III, n. 1.
Duncan, R. C. (1989). Evolution, technology and the natural environment. Proceedings of the ASEE Conference, Binghamton, New York.
Feynman, R. P. QED, Princeton University Press, Princeton, NJ.
Georgescu-Roegen, N. (1971). The Entropy Law and The Economic Problem. The University of Alabama Distinguished Lecture Series #1.
Gibbons, J. H., Blair, P. D., & Gwin, H. L. (1989). Strategies for energy use. Scientific American, 3, 86-93.
Hoyle, F. (1964). Of Men and Galaxies. University of Washington Press, Seattle.
Leslie, J. (1996). The End of the World: The Science and Ethics of Human Extinction. Routledge, London.
Romer, R. H. (1985). Energy Facts and Figures. Spring Street Press, Amherst, MA.
UN (1996 & previous ed.). Statistical Yearbook. United Nations Organization, New York.
Wright, F. M. (1996). Personal communication. Seattle, WA.
Yourcenar, M. (1951). Memoirs of Hadrian. (1968 ea.) Penguin, Middlesex, UK.

Az Olduvai Elmélet: Lecsúszás egy posztindusztriális kőkorszak felé Richard C. Duncan, Ph.D. Ember és Energia Intézet, 1996 június 27.

1. BEVEZETÉS

2. ODÜSSZEA: AZ OLDUVAI KÉZJEGY IRÁNTI KUTATÁSOM

3. A BARLANGOKBÓL A HOLDRA, ONNAN A BARLANGOKBA

4. AZ ENERGIA-VÍZVÁLASZTÓ _/\_ EMELKEDŐ, CSÚCS, LEJTŐ

5. A TAGADHATATLAN TAGADÁSA

6. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK

Az Olduvai Elmélet:
Lecsúszás egy posztindusztriális kőkorszak felé
Richard C. Duncan, Ph.D.
Ember és Energia Intézet,
1996 június 27.