Bobkó Csaba honlapja Olajcsúcs Blog: Nyakunkon az Olajcsúcs - Vissza a Jövőbe
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Gazdaság: Edna nénnye kötőtűinek csattogása
Ha a gazdasági tájkép a
Hubbert-csúcson túl olyan nehéz terepnek bizonyul majd, mint ahogy Fődruida Jelentésem két
legutóbbi bejegyzésében vázoltam, hogyan tudnak ehhez alkalmazkodni egyének,
családok és közösségek?
Nagy léptékben a cselekvés lehetőségei minimum korlátozottak, nem
utolsósorban azért, mert a változékonyság zaja túl könnyen elrejti a hanyatlás
jelét. Amint a legutóbbi olaj- és
földgázárcsökkenés megerősítette az illúziót, hogy nem kell tovább aggódnunk az
energia miatt, a csúcs utáni gazdaság pozitív oldala: a megszerzett vagyonok, a
nyereséges spekulációk, a konjunktúrák, amikor a keresletrombolás leviszi az
energiaárakat és úgy tűnik, hogy a világon minden rendben van - mindez
megkönnyjti, hogy az emberek meggyőzzék magukat, hogy az ipari társadalom
továbbra is sinen van.
Könnyű megérteni ezt a fajta gondolkodásmódot, mivel az alternatívája az
elfogadhatatlan elfogadása: beismerni, hogy az iparkorszak végetérőben van és a
modern világ átlagos életformáit definiáló luxusok, kényelmek és életszínvonal
eltűnőben vannak, nem egy kis időre, hanem örökre. Az, hogy az elfogadhatatlan
egyúttal elkerülhetetlen is, nem teszi könnyebbé a megbirkózást vele. Mégis, az
elfogadhatatlan elfogadása a döntő lépés az olajcsúcs gazdasági hatásaira való
felkészülésben. Minden jövőre vonatkozó feltételezésünket felül kell vizsgálnunk
egy zsugorodó gazdaság fényében, amelyben a pénz és az elvont vagyon más formái
többé nem garantálnak hozzájutást árukhoz és szolgáltatásokhoz.
Érdemes felidézni, hogy nem is olyan régen a pénz gyakorlatilag igen kis
szerepet játszott a gazdasági összképben. Még jóval 1700 utánig a nyugati
világban az áruk és szolgáltatások több, mint fele háztartásokban és közösségi
gazdaságokban került megtermelésre és elfogyasztásra és szokásjogon alapuló
hálózatokban került cserére, amelyeket a kötelesség és kölcsönösség irányított,
nem a kereslet és a kínálat. A legtöbb háztartás megtermelte a saját
élelmiszerét, ruházatát és más szükségleteit, a többletet pedig más helyi
termelőkkel folytatott cserekereskedelemben használta fel azok portékájáért. A
pénz olyan termékek csereeszközeként szolgált, amelyeket annyira messze
állítottak elő, hogy a szállítási költség és a romlás lehetetlenné tette a
bartert. Csak az olcsó, bőséges fosszilis energiahordozók tették lehetővé az
annyira olcsó szállítást, hogy a termékek központosított gyártása és
forgalmazása kiszoríthatta a helyi fogyasztásra szánt helyi termelést.
Az olajcsúcs után az ilyen helyi gazdaságok a jövő hullámai és a jelen és
közelmúlt pénzgazdasága egy anakronizmus. Mivel azonban a fosszilis
energiahordozók kimerülése egy fokozatos folyamat, a változás nem fog egyszerre
mindenestől bekövetkezni. Ez egy jó dolog, mert ma az ipari világban az emberek
többsége nem rendelkezik olyan ismeretekkel és eszközökkel, amikkel egy helyi
gazdaságban tevékenykedhetnének. Munkahelyeik - a menedzserekétől a
tanácsadókon át az eladókig és irodai dolgozókig, és az összes többi fészek a
nagyvállalati kasztrendszer galambdúcában - az ipari gazdaság belső funkcióit
szolgálja ahelyett, hogy olyan termékeket, vagy szolgáltatásokat állítanának
elő, amikre az embereknek szüksége van.
Ezzel ellentétben az ipartalanodott gazdaságban azok a munkahelyek fontosak,
amelyek közvetlenül kielégítik az emberi igényeket. A klasszikus példa a földművelés. Ha
terményeket állítasz elő a saját munkáddal, igazából nincs szükséged a
pénzgazdaságra, kivéve amennyire az saját magát rádkényszeríti az ingatlanadó
és hasonlók formájában. A munkád közvetlenül értéket nyújt számodra, mivel a
terményeid egy része saját asztalodra kerül, a többi kicserélhető a számodra
szükséges áruk és szolgáltatások más helyi forrásaival, a szomszéd varrónővel,
az utcavégi kováccsal, a városi vegyesboltban.
A pénz e cserék kényelmes közvetítője, de nem nélkülözhetetlen, éppúgy
folytathatsz cserekereskedelmet, húzhatod a rovásokat, vagy használhatod az
értékcsere bármilyen egyéb rendelkezésre álló módját. Mivel az, amit termelsz,
értékkel rendelkezik más emberek számára, ezeket elcserélheted olyasmikre, amit
mások állítanak elő és számodra szükségesek, akár jelen van a pénzgazdaság e
kereskedelem közvetítőjeként, akár nincs.
Hasonlítsd a farmert egy nagyvállalati marketingasszisztenshez, vagy egy
öntödei munkáshoz és a különbségek világossá válnak. A marketingasszisztens egy
olyan szolgáltatást nyújt - marketingterveket segít létrehozni és fenntartani
egy nagyvállalatnak - amelynek nincs értéke a pénzgazdaságon kívül. Ha
élelmiszerért cserekereskedelmet szeretne folytatni egy farmerrel, valószínűleg
nem sokra menne azzal, hogy felajánlja segítségét a farmer vállalati arculatának
menedzseléséhez egy médiakampány útján! A gyári munkás egy árnyalattal jobb
helyzetben van. Ha a pénzgazdaság szétmállik, a gyár tulajdonosai esetleg
öntvényekben fizetik a bérét, amit ő megpróbálhat elcserélni a számára
szükséges javakra és szolgáltatásokra; pontosan ez a megoldás volt általános a
volt Szovjetunióban az 1990-es évek elejének gazdasági összeomlása idején.
Azonban ő is rá van utalva a gyárra és annak tulajdonosaira, hogy azok
munkahelyet és a fizetség valamilyen formáját nyújtsák számára és helyzete egy
ingatag, szétmálló gazdaságban kétséges.
Az ipartalanodott korban a farmer gazdasági modellje az életképesebb, mert ő
elvan a pénzgazdaság közvetítése nélkül. Más foglalkozások, amelyek
nélkülözhetetlen javakat és szolgáltatásokat termelnek, ugyanebben a kényelmes
helyzetben lesznek, mivel az embereknek továbbra is szüksége lesz ennivalóra,
ruhára, cipőre, szerszámokra és hasonlókra, és ezeket el fogják cserélni
bármire, ami a kezük ügyében lesz. A legnehezebb idők kivételével szintén készek
lesznek a cserére olyasmikért, amik nem igazán létfontosságúak. Például, ha
valaki jó sört főz, számíthat rá, hogy lesz piaca a termékének, kivéve a
legapokaliptikusabb időkben, de nagy valószínűséggel még akkor is.
Mivel a pénzgazdaság alkonya egy fokozatos folyamat lesz, nem feltétlenül lesz
lehetséges az egyének számára az átmenet egy ipartalanodott karrierre egyetlen
ugrással. Amivel most azonnal meg lehet és kell kűzdeni, az a tanulási
folyamat, amelyet e szakmák mindegyike megkövetel. Például nem elég, ha a
polcaidat megtöltöd a biokertészetről szóló könyvekkel, el kell kezdened
szerszámokat venni, ágyásokat felásózni és saját terményeidet termeszteni,
mindezt minél hamarabb, mert a biokertészkedés mesterségének az elsajátítása
időt igényel. Ugyanez vonatkozik arra, ha a kovácsmesterség, sörfőzés,
háztartásieszköz-javítás, vagy bármilyen más hasznos szakma művelését
választod: meg kell szerezned a szerszámokat és el kell kezdened a mesterséget
tanulni,hogy a B-Terved szilárdan a helyén legyen, amikor a pénzgazdaság
szétfoszlik alólad.
A helyi cserében résztvevő mesterségek részei az összképnek, de egy másik rész
éppolyan létfontosságú: – a háztartás-gazdaság újrafelfedezése. Nem túl sokkal
ezelőtt a gazdasági érték egy nagy része a háztartási szektorból jött. Sokan
emlékszünk még a nagymamákra, akiknek mindig volt házilekvárja a polcokon és
horgolótűk táncoltak a kezeikben, meg a nagyapákra, akik garázsai tele voltak
megkopott szerszámokkal, kertjeik pedig érett paradicsomokkal. A marketingkampányok,
amelyek a háztartás-gazdaság utolsó maradványait is kiszorították a létezésből,
hobbinak bélyegezték ezeket a tevékenységeket, és azon belül is fapados
hobbiknak, de ezek valamikor sokkal többet jelentettek és egy, az ipartalanodás
szélén álló világban létfontosságú az újjáélesztésük.
Az embereknek eltérőek a lehetőségei és a képességei, garantáltan nincsenek
mindenki számára megfelelő megoldások. Azoknak azonban, akik rendelkeznek
kertészkedésre alkalmas területtel, egy konyhakert valószínűleg az elsőszámú
teendő e téren. Nem szükséges, hogy az összes saját ennivalódat, vagy akár össz
kalóriabeviteled egy nagy részét magad állítsd elő ahhoz, hogy ez jelentős
hatással legyen életminőségedre. Legalábbis Amerikában a tömegtermények, mint a
gabonafélék és más szemestermények valószínűleg elérhetők lesznek a
pénzgazdaságon keresztül még sok éven át. A gyümölcsök, zöldségek és állati
eredetű élelmiszerek, tehát a vitaminok, ásványok és fehérjék forrásai egy más
kérdés. Egy zöldségeskert, egy pár gyümölcsfa és esetleg egy nyúlketrec, vagy
egy víztartály ponty, vagy tilápia számára a rosszultápláltság és az egészség
közötti különbséget jelentheti.
Ha nem rendelkezel kertészkedésre alkalmas hellyel, fontold meg egy, vagy két
hasznos kézimunka megtanulását. Edna nénnye szokása, hogy boldog-boldogtalannak
kardigánokat kötött, idejétmúltnak tűnhetett az ipari gazdaság fénykorában, de
amikor a távfűtést elérhetetlenné teszi az ára és a szállítási költségek
végetvetnek a ruhaimportnak a harmadik világbeli éhbéres üzemekből, a meleg
ruha, amit képes vagy saját kezeddel előállítani, kézenfekvő értékkel bír,
továbbá hasznos csereeszköz is lehet. Ugyanez vonatkozik sok más kézimunkára
is, a szappankészítéstől a gyógyfüvességen át az ezermesterkedésig, amely
lehetővé teszi a vízvezetékek, bútorok és háztartási eszközök otthoni
javítását.
Az ipartalanodás korában még egy, az emberi kívánságokra és szükségletekre
adott válasz is létfontosságú lesz, amelyet amilyen gyorsan csak lehet, újjá
kell éleszteni és alkalmazni kell. Ez pedig a “megvagyok nélküle” művészete. Az
ipari gazdaság rászoktatott minket arra a
gondolkodásmódra, hogy hogy az egyetlen dolog, amit egy vággyal
tehetünk, hogy kielégítjük, lehetőleg pénzt költve valamilyen fogyasztói
temékre. Az ipartalanodó kor zsugorodó gazdasága nagyon kevés teret fog hagyni
ennek az önkényeztető gondolkodásnak. A Hubbert-csúcs utáni lejtőn túlélési
képességedet nagyrészt azon dolgok számával mérheted majd, amelyek nélkül meg
tudsz lenni. Az is aligha véletlen, hogy a világ spirituális hagyományai
szintén értéknek tartják, hogy legyünk érzéketlenek az anyagi dolgokra.
Azok között a dolgok között azonban, amelyek nélkül meg kell tanulnunk élni,
talán a legfontosabb egy egyáltalán nem anyagi dolog, hanem egy szokás – a
haszontalanság szándékos gyakorlása “szabadidő” néven. Csak egy olcsó
energiában bővelkedő társadalom győzhette meg magát arról, hogy az emberi élet
legfőbb célja, hogy semmit téve egy helyben üljünk, és még így is a média
szüntelen lármáját igényli, hogy elszakítson minket attól a ténytől, hogy a
semmittevés közbeni egy helyben ülés a legunalmasabb az összes emberi
tevékenység közül. Nagyszüleink nemzedéke és elődeik nagyon is tudták ezt,
ezért volt, hogy a szabadidős tevékenység egy évszázada hasznos tevékenységekkel
telt lustálkodás helyett, és ezért kötötte Edna nénnye azokat a kardigánokat
jóval azután, hogy az ipari gazdaság szükségtelenné tette a házi készítésű
ruházatot. Az ipari civilizáció alkonyával más korábbi civilizációk
lehanyatlásához hasonlóan kétségkívül rengeteg felfordulás és ordibálás fog
járni, de az igazi történet – a jel mindezen zaj mögött – egy sokkal halkabb
hang lesz: Edna nénnye kötőtűinek lágy csattogása, amint kezdi megkötni egy új
és fenntarthatóbb világ szövetét.
2006. október 12.
fordította: Bobkó Csaba, 2006. november 5.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Forrás: http://thearchdruidreport.blogspot.com/2006/10/economics-sound-of-aunt-ednas-knitting.html
(A Fődruida
Jelentés - Druida nézetek természetről, kultúráról és az ipari társadalom
jövőjéről)
------------------------------------------------------------------------------------------------------
Bobkó Csaba honlapja Olajcsúcs Blog: Nyakunkon az Olajcsúcs - Vissza a Jövőbe