Jay Walljasper
Fontos
a hely: Miért a helyhez kötődő üzleteké a jövő, nem a nagy dobozoké.
Mindazok
ellenére, amit a PPS (Project for Public Spaces, Közösségi Terek Program)
partnereivel együtt elért három évtized során, megmutatva, hogyan alakíthatja
át városainkat a hely hatalma, a Helyteremtés (Placemaking) gondolata továbbra
is rettenetes akadályokba ütközik. A
régi gondolkodásmód, mely szerint a nagyobb jobb, még mindig erős országszerte.
Sok helyi tulajdonban levő üzlet egyszerűen azonnal bezár amint a
Wal-Mart megjelenik.
A PPS és barátai által most indított Helyteremtés
mozgalom teljes gőzzel támad óriás fejlesztési javaslatokat, útbővítési
terveket és leplezi le az öncélú, nem az embereket szolgáló építészetet. De a
legdrámaibb jelenség, amivel szembeszállunk, a "nagy doboz" típusú
kereskedelmi létesítmények elburjánzása, amely mindenhol kiűzi az életet a
belvárosokból és sok városból kiszívja a gazdasági és kulturális életerőt. A
leghatalmasabb szimbóluma annak, ami ma Amerika településeit és helyi
közösségeit fenyegeti, kétségkívül a Wal-Mart.
Sok
helyi tulajdonban levő üzlet inkább egyszerűen azonnal bezár amint a Wal-Mart
megjelenik, ahelyett, hogy elnyújtaná a gigásszal való versengés nyomorúságos
kísérletét. Az eredmény az egész kontinensen látható a bedeszkázott Főutcákon
és lakókörzeti bevásárlónegyedeken. Az
ismert környezetvédő író, Bill McKibben szerint csak Iowa államban 555
élelmiszerboltot, 298 szerszámüzletet, 293 építőanyagkereskedést, 161
szaküzletet, 158 nőiruházati boltot, 153 cipőboltot, 116 gyógyszertárat és 111
férfiruha-üzletet szorított ki a Wal-Mart egy évtized során. Az élet drámaian
megváltozott ezeken a helyeken azóta, hogy a helyi vásárlók pénze kifolyik a
városból ahelyett, hogy a helybéliek tulajdonában levő vállalkozások révén újra
meg újra körben forogna a helyi gazdaságban.
Sokan vélik úgy, hogy ez az elkerülhetetlen történelmi
haladás, melynek során a független helyi vállalkozások mindenhol kihalásra
vannak ítélve. De ez nem így történt a Wyoming állambeli Powellben. A közeli
Wal-Mart ellenére egy Powell Mercantile nevű ruházati üzlet prosperált. Ennek
oka, hogy a helyi társadalom maga a tulajdonosa. Ötszáz helyi polgár dobta
össze a pénzt a bolt megnyitására, mert nem akarták nézni a Főutcájuk
bedeszkázását. A bolt sikere láncreakciót indított el, egykor üresen álló
belvárosi üzlethelyiségekben további boltok nyíltak. Powell újjáéledt.
Azóta a kilenc mérföldre délre fekvő
Worland városka is utánozza a példát.
Ma Észak-Amerika szerte virágzanak az életképes és értékes, helyi
tulajdonban levő vállalkozásokkal rendelkező lakónegyedek.
Úgy gondolom, hogy a Powell Mercantile bolt nem a Norman
Rockwell nosztalgikus festményeiről ismert múlt relikviája, hanem induló
pozitív trendek jele. Az amerikaiak egyre inkább belefáradnak a nagy láncok
parttól-partig egyöntetűségébe, és olyan üzleteket akarnak fenntartani a
vásárlóerejükkel, amelyek kifejezik a lakóhelyük egyediségét. Sokat hallunk
manapság a Starbucks és Hard Rock Café láncokról de én az országban utazgatva
ezerféle független, kis kávézót és bárt látok, diadalmasan szedett-vedett
bútorzattal, házikonyhával és helyi sörökkel. Ezek gyakran szomszédosak olyan
egyedi stílusú üzletekkel, mint pl. használtruhaboltok, antikváriumok,
galériák, bioélelmiszerboltok, zenei klubok, régiségkereskedések,
ajándékboltok, etnikai éttermek és "burger joint"-ok. Némelyikük
olyan szervezetekben egyesíti erejét, mint az új Amerikai Független
Vállalkozások Szövetsége (American Independent Business Alliance
(http://www.amiba.net/ ), hogy erőteljesen képviselhessék, miért fontosak a
helyi tulajdonban levő vállalkozások Amerika gazdasága és kultúrája számára.
Látom, mi zajlik a saját lakóhelyemen, a
dél-minneapolisi Kingfield negyedben, ahová 1910-es évekből származó bungalók
és Craftsmen stílusú lakóházak sok fiatal családot vonzottak. Az elmúlt tíz és
során egy kisvállalkozási reneszánszt volt szerencsénk átélni, régi
üzlethelyiségekben új boltok és éttermek nyíltak, melyek többségét a környéken
lakó emberek üzemeltetik.
A házamtól pár tömbnyire
van a Roadrunner Records, ahol kevés CD-t találunk olyanoktól, mint Britney
Spears, Alan Jackson, vagy Eminem. De minden egyéb elképzelhető zenei
irányzatban bővelkedik, reneszánsz táncoktól a Cajun klasszikusokon át a
trutymó-rock zűrös díszpéldányaiig. Szemközt
az utcán van az Anodyne, egy nyüzsgő kávézó, amelybe sosem tudtam belépni úgy,
hogy ne futottam volna össze egy baráttal, szomszéddal, vagy egy régi
ismerőssel. Lejjebb az utcán található az Odds N Ends, egy régiségüzlet
elsőrangú lim-lomok, érdekes festmények és kiváló régi szőnyegek széles
választékával, elérhető árakon.
Egy másik irányba sétálva
a házamtól a Bakery on Grand pékséghez jutunk, ahol olyan jó bagettek és
búzadara-cipók kaphatók, amik engem arról győznek meg, hogy a szénhidrátszegény
diéta egy emberiség elleni bűntett. Aztán ott a Victor's 1959 Café, egy menő
kubai étkezde, ahol egy felirat szólít fel, hogy foglalj helyet vagy a
balszárny boxaiban (Che poszterek), vagy a jobbszárnyéban (Free Elian
poszterek). Átellenben van a Fairy Godmother bolt, könyvek, ajándékok és egyéb
szórakoztató dolgok bámulatos választékával, amelyek emlékeztetnek rá, hogy a
világ ma is tele van varázslattal és rejtélyekkel. És ha már rejtélyről van szó, a tömbben odébb
van egy kiismerhetetlen, nevesincs kacatkereskedés egy benne lakó tulajjal, aki
csak akkor nyit ki, ha a kedve úgy tartja, a popkultúra imbolygó halmokban álló
kincseivel, 50-es évekbeli magazinoktól régi uzsonnásdobozokig. Ezenkívül
napelemes felszerelést árusít a weben.
Talpra, támogasd a helyi
kereskedőidet azzal, hogy vásárolsz a boltjaikban!
Az ilyen üzletek a
lakóhelyeink társadalmi és kereskedelmi ütőerét alkotják. Egyúttal cáfolják azt
a hazugságot, hogy a független üzletek a múltat képviselik és a lovaskocsi
sorsára vannak ítélve. Ma Észak-Amerika szerte
virágzanak az életképes és értékes, helyi tulajdonban levő vállalkozásokkal
rendelkező lakónegyedek. Az amerikaiakban
erős a válalkozószellem és csak azzal ölhető ki belőlük, ha az olyan fickók,
mint te, meg én hátat fordítunk a kis, egyedi üzleteknek a nagy, unalmas
dobozok kedvéért.
Rájöttem, hogy a
független vállalkozások törzsvevőjeként az életem kis és nagy dolgokban
egyaránt gazdagodik. A házunk melletti sarkon a szimpatikus Caffe Tempo
kávézóban a múlt héten Julieval, a feleségemmel tizenegy dollár és hat cent
értékben rendeltünk reggelit, teát és képeslapokat, amikor rájöttünk, hogy
egyikünknél sincs pénztárca. "Semmi gond," mondta a pincér,
"majd elhozzák legközelebb." Képzeljük el ugyanezt egy Starbucks,
Denny's, vagy bármilyen egyéb láncnál, amelyik többet törődik távoli
részvényeseivel, mint szomszédaival és vevőivel.
Tehát, ha nem szeretnéd
látni, ahogy a városodat totálisan leigázzák a Wal-Martok, Burger Kingek és
hasonlók, akkor talpra, támogasd a helyi
kereskedőidet azzal, hogy vásárolsz a boltjaikban! Ez a Helyteremtés egyik
alapvető elve. Nincs erre alkalmasabb idő, mint épp most, az ünnepek utáni
időszakban, amikor a kereskedelmi forgalom gyenge. A lakóhelyed és országunk
jövője függ ettől.
Forrás: Project for
Public Spaces 2005 februári hírlevele (Making Places) http://www.pps.org/info/newsletter/
Fordította: Bobkó Csaba