Kinek hiányzik egy Szétmállóutca Patak szivében?
A
Sárospatak központjába tervezett sétálóutca kritikája alternatív javaslattal
Összefoglaló:
Sárospatak főutcáját a
legforgalmasabb központi szakaszán sétálóutcává tervezik átalakítani. Véleményem
szerint a terv nem a város helyi, tényleges igényei, indokolt céljai és a mai
állapot alapos, megfontolt, rendszerszemléletű elemzésén, az ezekből következő
átgondolt stratégián alapul, hanem csak a divatos trendet kívánja követni.
Mivel a mai terv vakon próbál utánozni egy máshonnan importált modellt,
megvalósítása a szándékkal ellentétesen ártalmas lenne a város fejlődésére, egy
kevésbé fenntartható irányba eltolva azt. A terv a párját képező másik hibás
koncepcióval, a Bodrogközbe vezető elkerülő úttal együtt hozzájárulna a
"sprawl" jelenségének pataki megjelenéséhez. Ez a
kereskedelmi-szolgáltatási (majd a lakó- ) funkcióknak a belvárosból az utak
mentére történő kitelepülését, a településszerkezet fellazulását, a város
működéséhez szükséges energiaigény (autózási szükséglet) rohamos növekedését, a
belváros "kiürülését", elszegényedését jelenti.
Alternatív javaslatom
a történelmi városközpontnak a kereskedelmi, szolgáltatási funkciókban, a
társadalmi életben betöltött központi szerepe megőrzését, megerősítését
szolgálja. Ennek érdekében a főutca olyan átépítését javaslom, amely az
utca térfelhasználásában optimális összhangot teremt a különböző közlekedési
módok, (gyalogos, kerékpáros, autós, autóbuszos), a kereskedelmi, szolgáltató,
vendéglátó funkciók igényei (pl. étteremteraszok), az indokolt
zöldfelületfejlesztés, valamint a városképfejlesztés, dekoratív funkciók között
(pl. új köztéri szobrok, szökőkút, stb.).
A döntő különbség a mai
tervhez képest az érzelmektől, ideológiáktól független realista szembenézés
azzal az alapvető ténnyel, hogy jelenleg a
vásárlóerő döntő része oda megy, ahol a vevő autójával leparkolhat az üzlet
előtt.
A sétálóutca a belvárost ma éltető vásárlóerőnek
mind az autós, mind az autóbusszal közlekedő részét "száműzné" a
főutcáról (tolóerő), az elkerülőútnak a "zöldmezőket" a beépítés
előtt feltáró hatása pedig kijelöli a "menekülési irányt" (szívóerő).
A kettő együtt megfosztja a városközpontot a fenntartáshoz (pl. műemléki külsők
költséges felújítása), fejlesztéshez szükséges források jelentős részétől.
Bevezető: intő példa Eperjesről
Minden
nagyobb horderejű beavatkozás előtt célszerű megvizsgálni a már megvalósult
hasonló jellegű beruházások tanulságait, a városfejlődésre gyakorolt hatásait.
A kínálkozó sok helyszín közül én elsőre az eperjesit választom. Nemrég, 2005.
január 22-én, szombati napon, délután 14.00 órakor Kassa felől érkeztem
Eperjesre autóval. Célom a történelmi óváros röpke meglátogatása volt. A
történelmi főutca-főtér a teljes (megmaradt) óvárosi szakaszán, többszáz
méteres hosszúságban autómentes övezet, trolibuszközlekedéssel és korlátozott
behajtással a lakók, illetve az üzletek működtetői számára. A sétálóutca (tér)
első ránézésre, "esztétikai szempontból" sikeresnek tűnik. A történelmi
utcaképet alkotó polgárházak homlokzatai már kevés kivétellel felújításra
kerültek, megszépültek, a földszinti utcafronton mindenhol üzletek,
szolgáltatások, éttermek találhatók, egyre igényesebb portálokkal,
kirakatokkal, a térburkolat nagyrészt megújult, gondozott zöldfelületeket,
előnevelt fákat telepítettek. Szemmel látható, hogy a helyi vállalkozói,
kereskedői réteg a várossal együtt sokat ruház be az óvárosban. A sokat
emlegetett hátsó udvarokat is kezdi elérni a megújulás, a lepusztultság helyén
egyre több épületet, tömböt újítanak fel teljes mértékben, az elsőtől a hátsó
utcai felületéig, udvarostól, kívül-belül. A sétálóutca egy hangulatos
közterület, korzózásra, rendezvények, népünnepélyek tartására kiemelkedően
alkalmas hely, a város "névjegye", a helyi polgárok büszkeségének
tárgya, a helyi identitás megjelenítője.
(Nem fő témája a jelen anyagnak, de itt meg kell
említeni két Eperjesen is tipikus súlyos hibát, ami általános a közép-európai
óvárosrehabilitációknál, de legalábbis a Felvidéken ijesztően tömeges:
1. a teljes
háztömbfelújítások során "kitakarítják" a lakókat az épületből, akik
már soha nem térnek vissza. Az épületből "kiűzik" a lakásfunkciót, a
volt lakások helyén az emeleti szinteken is, a tetőtérben is irodák,
szolgáltatóhelyek, legrosszabb esetben üzletek jönnek létre, vagy legalábbis az
új tulajdonos, beruházó kizárólag ilyen célra kívánja őket bérbeadni, a
korábban vegyes funkciójú ház "elüzletközpontosodik". Ez
értelmetlenül megfosztja a környező üzleteket, éttermeket, stb. legkézenfekvőbb
vevőiktől, a közvetlen szomszédoktól, akik csak "leugranának"
vásárolni, és ehhez nem kell közlekedniük, sem autóval, sem mással. Másrészt
kihagyja az ingatlanfejlesztők egyik legnagyobb üzleti lehetőségét, a belvárosi
lakás, mint termék kinálását: pl. az USA-ban bizonyos - jómódú, nem elsősorban
kisgyermekes - rétegek újra szivesen laknak
belvárosban, mert jóval élvezetesebb, ingergazdagabb életformát kínál,
mint az autós kertes családi házas övezetek, ill. esetünkben pl. a panel
lakótelep. A belváros a nyitvatartási időn túl kihalt, néptelen, hiányzik a
"24 órás városi élet".
2. Az óvárosnak a
mellékutcai, külső peremi foghíjtelkein sorra épülnek a modernizmus legújabb
szélhámos irányzatait képviselő - különféle posztmodern, dekonstruktivista -
épületszörnyetegek, a teljes tömb és városnegyedszanálások ugyan leálltak, de
az azt kiváltó ideológia mai képviselőivel szemben továbbra sem alakult ki
immunitás, a civilizációnk alapjaival ellentétes folyamatok tovább
pusztíthatnak, továbbra is divatosak. Az üzleti életben a presztízs szinte
elengedhetetlen kelléke a "más" stílusú, mindentől elütő steril
"poszt"modern irodaház, külön öröm, ha két történelmi épület közé
szendvicselve. A király még mindig csupaszon mászkál és a többség továbbra sem
meri ezt szóvátenni.)
A 3. súlyos hiba viszont maga a témánk, az autózás
kitiltása a belvárosból:
A fent említett sétatéri, korzózási funkció
fontos, élvezetes, de nem az egyetlen szolgáltatása egy főutcának, csak ettől
soha nem is jött volna létre. A főutcát, piacteret, az azt szegélyező
történelmi kereskedőházakat a kereskedelem, kisipar, szolgáltatás hozta létre,
és továbbra is elsősorban ez tarthatja fenn. (Az említett, szintén fontos
lakás/bérlakás, továbbá igazgatási, oktatási stb. funkciók mellett)
A szombat köztudottan a
kiskereskedelem legerősebb napja, a nagy bevásárlóközpontok gyakran heti
forgalmuk több, mint felét ezen az egy napon realizálják. Az eperjesi óvárost
két új multi bevásárlóközpont fogja közre, délről, Kassa felől a TESCO,
északról, a Szepességbe vezető út felől a Kaufland. A szóbanforgó szombaton
kora délután a papírformának megfelelően mindkét bevásárlóközpont parkolója
zsúfolásig tele volt autóval (A Tesco javára írandó, hogy a vasúti és
buszpályaudvarral is szomszédos, a Kauflandot pedig lakótelepek övezik, amelyek
egy részéből gyalog is elérhető).
A "VONZÓ" FŐTÉRI SÉTÁLÓUTCA PEDIG KIS TÚLZÁSSAL KONGOTT AZ
ÜRESSÉGTŐL! (Ilyen széles és ilyen hosszú, ún. felvidéki
típusú, orsó alakú főtéren a jelenlévő pár tucat járókelő, vevő egyszerűen
elveszlett. Pedig nem volt rossz idő.) A belvároson kívül letelepedett, főleg
közuti forgalomra alapozó multik megjelenése előtt az ő mai vevőik nyilván a
főteret töltötték meg, ott költötték el a pénzüket (a lakótelepi ABC-k
mellett). Amellett, hogy ma van alternatíva, választási lehetőség a fogyasztó
előtt, a megújuló óvárosi bevásárlónegyed összehasonlíthatatlanul vonzóbb,
élménygazdagabb környezetet, történelmi miliőt kínálHATNA a bevásárláshoz.
Ezzel a bevásárlóközpontok építészeti arculata, sivár, primitív, a fogyasztókat
nyíltan lebecsülő "Big Box" jellege, a városi szövetből való
kiszakítottsága (bádogbarakk az aszfalttenger közepén) egy percig sem
versenyképes. Itt nem a sokezernégyzetméteres hipermarketet akarom a belvárosi
kisbolttal összehasonlítani, ami valóban értelmetlen lenne, hanem például az
óvárosi műemlék polgárház utcafrontján található kisboltot a TESCO-ban,
Kauflandban primitív odút bérlő, hasonló profilú, valószínűleg még kisebb,
kényelmetlen "kisbolttal", valójában eladóstanddal. Ebben az összehasonlításban
is az utóbbi a nyerő, pedig az élvezetes, vonzó bevásárlási környezet
tökéletesen illik a fogyasztói társadalom sokak által - talán helytelenül ! -
bírált trendjébe, mely szerint a fogyasztó számára a hétvégi bevásárlás a
szórakozás egyik formája. Ezen a felismerésen alapul a bevásárló-szórakoztató
komplexumok építésének hulláma, ahol a bevásárlást-szórakoztatást igyekeznek
élményelemekkel gazdagított környezetben elhelyezni, pl. óvárosi külsőségeket
imitálni a Big Box belsejében.
Hát nem jobb az igazi???!!!
Amiért az igazi főutca mégis alulmarad,
illetve vegetál, alulteljesít, nem tudja teljesen realizálni kereskedelmi
potenciálját, az a tragikus félreértésen
alapuló autómentesítés, sétálóutcává alakítás.
Ha szeretjük az autóstársadalmat,
ha nem, tudomásul kell vennünk, hogy ma a vásárlóerő legdöntőbb hányadát
képviselő fogyasztóréteg a hétvégi nagybevásárlásra autóval indul, és ez
helyből eldönti a sétálóutca kontra bevásárlóközpont verseny eredményét!
A városvezetés, a tervezők a főutca feljavításának szándékával alapvetően
lecsökkentették annak kereskedelmi versenyképességét,
amivel olyan jövedelemforrástól fosztják meg, ami a további
belvárosrehabilitáció, ill. a rendszeres karbantartás legbiztosabb anyagi
alapja lehetne! Kiűzték a vásárlóerő jelentős részét a főutcáról, ezzel pedig a
tőke egy részét is, mivel a kereskedelem törvényszerűen oda megy, ahol a
fogyasztók nagy tömegben jelen vannak, vagy ahová odacsábíthatók.
Kész szerencse, hogy az óváros annyira
vonzó, történelmi, jóléti, ill. hosszabb távon ingatlanvagyonkénti értéke
annyira nyilvánvaló ma már mindenki számára, hogy a fent kifejtett
szerencsétlen helyzet ellenére a helyi vállalkozók mégis beruháznak a
felújításába, ill. belefektetik vagyonukat, de nyilvánvaló, hogy a megtérülési
idő ma szükségtelenül kitolódik, ill. a rehabilitáció lassabb, mint lehetne.
Meg kell említeni, hogy magán a sétálóutcán is van egy TESCO, azonban ez jól
láthatóan egy volt szocializmus-kori ÁFÉSZ-áruház, amely belül szinte semmit
nem változott, korszerűtlen. (Kívül nem mulasztották el szélhámos
posztmodernista stílusban továbbrondítani, ezzel a "korszerűsítést"
egyenlőre le is tudták.) Ez az egyik oka, hogy nem tud a főutca egyik
"mágnese", kereskedelmi forgalmának motorja lenni, ami a
(kialakítandó) nagy alapterületű szupermarketjével a főutcára vonzaná a
vevőket, ahol a szakbolti vásárlásaikat már a sok kisüzletben intéznék a vevők.
A másik ok, hogy bár hátul elég nagy parkolója van, ez sem változtat sokat a
helyzeten, mert a sétálófőutca hermetikusan elvágja a parkolót a belváros másik
felétől, a parkoló csak bonyolult kerülőutakon közelíthető meg. (Úgy tűnik,
mintha a TESCO főleg azért vette volna meg, hogy ne támasszon az
"igazi" hipermarketjének/bevásárlóközpontjának konkurrenciát, ezért
is hagyja úgy, ahogy van, míg más vevő esetleg veszélyesen feljavította volna.)
TANULSÁGOK, JAVASLATOK:
Az autómentesítés a fürdővízzel együtt kiöntötte a gyereket is, úgy
mentesítette a gyalogosokat az autóforgalom ártalmaitól (balesetveszély, zaj,
járdán parkoló autók, stb), hogy az autózás hasznait is teljesen kizárta a
főutcáról. Pedig az eperjesi főutca/főtér épp elég széles
ahhoz, hogy egy jól kialakított forgalmi, területhasználati rend mellett minden
elférne egymás mellett, kölcsönösen kiegészítve egymást:
-
biztonságos, kényelmes
mozgástér a gyalogosoknak, kerékpárosoknak (széles, korzózásra is megfelelő
járdák, kerékpársávok)
-
egy-egy forgalmi sáv, valamint
ahol lehet, mindkét oldalon egy-egy parkolósáv az autóknak, ahol van hely,
halszálkásan, máshol párhozamosan. Megfontolandó az ingyenes parkolás a
bevásárlóközpontokkal való teljes versenyképesség jegyében, de valószínű, hogy
ilyen körülmények között még a parkolódíjat is szívesen vállalnák az autósok.
(esetleg hasznos lenne, ha törvényben lehetne a bevásárlóközpontokat is
kötelezni a parkolódíj szedésére)
-
A főutcán a haladási sebességet
útburkolati akadályok, fekvőrendőrök lassítanák egy kevéssé balesetveszélyes
szintre, mivel a gyalogosok számára sok zebra lenne kijelölve, de nem lehetne
bárhol átkelni gyalog. A járda szintben elkülönül az úttesttől. Az utca iránya
azonban egyenes marad, a mesterkélt cikk-cakkosítás értelmetlen, szükségtelen.
Nem kell a főutcát szakaszokra szabdalni, amikben ellentétes a haladási irány.
(ez a tömegközlekedés jelenléte miatt is indokolt)
-
A trolik az autókkal közös
forgalmi sávot használhatnának, de elsőbbségük lenne az autókkal szemben. A
megállóknál az autós parkolósáv meg lenne szakítva. Megfontolandó a környék
falvaiba kijáró autóbuszjáratok behozása is a főutcára, kell az ő vásárlóerejük
is.
-
A lassított forgalmú szakaszt,
lényegében a mai sétálóutca széleinél két körforgalmú csomópontnak kell
határolnia. A két körforgalom között a főutcán nem lehetne megfordulni, csak a
megfelelő körforgalmú csomóponton át. Ha ezek túl távolinak minősülnek, a
közbenső megforduláshoz közbenső körforgalom építhető ki.
-
A két körforgalom között a
főutcából kiágazó mellékutcák mind egyirányúak, az ütközésmentesség elvén, a
körforgalmakat kihasználva.
-
Az éttermek, bárok számára
utcai teraszokat kell biztosítani, ahol nincs elég hely parkolásra is, meg
teraszra is, ott döntsön a tulajdonos/bérlő, mit preferál.
-
A lehető legtöbb valódi,
gyökeres, nagy lombot növesztő fát kell elültetni, a dézsás virgácsok, gömbfejes
fa-paródiák kerülendők. A fák számára alkalmas hely lehet a parkolósáv is, pl 2
autó - 1 fa - 2 autó - 1 fa elven, nincs jobb nyáron, mint árnyékban parkolni.
-
Népünnepélyek, utcai
rendezvények idejére az autóforgalom átmenetileg, néhány órára, 1-2 napra a
jövőben is kitiltható.
-
A városon áthaladó autós,
autóbuszos turistaforgalom számára a főúton külön ki kell táblázni az autóval
(javaslatom elfogadása esetén majd...) átjárható főteret, nem elzavarni, hanem
becsábítani kell az utasokat a főutcára, hátha költenek egy keveset.
(USA-modell: "Business Route")
Alapelvem: az autó nemcsak zaj-, szennyezés- és balesetforrás, hanem
gördülő vásárlóerő is! Ezért téves a város
főutcájából, kereskedelmi főütőeréből sétálóutcát csinálni. Ráadásul a
gyalogosok egyszerűen nem tudják kitölteni a "nyakukba zúdult" túl
sok teret. A világ sikeres sétálóutcái vagy keskenyek, vagy, ha szélesek, akkor
igazi világvárosban vannak, óriási gyalogostömeggel. Korunkra teljesen
megbukott a modernista városépítészek (Le Corbusier elvtárs dogmája nyomán
elterjedt) várostervezési modellje, amely lerombolta a régi, zárt házsorokat
képező utcákat és különálló, zöldbeágyazott épületömbökkel helyettesítette
azokat. Kiderült, hogy az embereknek pszichikailag szüksége van a zárt házsorok
nyújtotta védettség-, biztonságérzetre. Ezzel analóg jelenség, hogy a városlakó
embereknek az összes civilizációs, közlekedési ártalom ellenére is
"szüksége van" az utcák forgalmával járó nyüzsgésre, ez stimulálja az
érzékeinket, élvezzük, hogy "zajlik az élet". A teljesen
autómentesített volt főutca ehhez képest kihalt, "túl csendes", túl
azon, hogy eredeti, és továbbra is szükséges funkcióját közlekedési problémák
miatt nem tudja jól betölteni, még unalmas is. A valóban szükséges csendes, békés
sétányok megfelelő helye nem ez, hanem a parkok, vízparti zöldfolyosók, külön e
célra létrehozott üdülőhelyek, vagy városnegyedek promenádjai, ahogy azt a
hagyományos, békebeli (modernizmus/bolsevizmus előtti) városépítészet oly
mesterien alkalmazta is mindenfelé.
Folyt. köv.
2005. február 6.
Bobkó Csaba
Green Capital Consulting / Fenntartható Zemplén Alapítvány