nyitólap (Bobkó Csaba honlapja) Hagyományos építészet és városépítészet

A Huszadik Század Építészete, mint Kultusz.

Nikos A. Salingaros

Alkalmazott Matematika Tanszék,
University of Texas at San Antonio,
San Antonio, Texas 78249, USA.

salingar@sphere.math.utsa.edu

INTBAU <www.intbau.org> Volume 1, Essay Number 3 (November 2002).

1. Bevezetés.

Arra a meglepő felismerésre jutottam, hogy az építészeket nem érdeklik az építészet törvényei. Ehelyett épületeiket művészeti divatok és rövidéletű filozófiai megfontolások alapján tervezik. Ugyanez a reakció váltotta ki kiváló kollégáim, Christopher Alexander és Léon Krier erőfeszítéseit az építészet tudományággá reformálására. Egy másik közelmúltbeli kísérlet volt Károly herceg kezdeményezése. Annak ellenére, hogy a brit közvélemény túlnyomó többsége támogatta az építészetről alkotott emberi felfogását, a herceg kísérlete végül kudarcba fulladt.

Hogyan tudja az építész szakma ilyen sikeresen visszaverni a reformkísérleteket? Azt hiszem, hogy a válasz egy rendszer-jelenségben rejlik. Az építészet egy kultusz, és az utolsó dolog, amit egy kultusz szeretne, hogy egy egzakt tudományos diszciplínává alakítsák át. Ennek oka, hogy a két fajta rendszernek nagyon különbözőek a belső szerkezetei, amelyek kialakítják az ellenőrző hatalmi struktúrákat. Nem létezik egyszerű átalakulás egy kultuszból egy logikai szabályokon alapuló tudományágba.

Az építészet nincs stabillá téve a beérkező hatásokkal szemben úgy, ahogy a tudomány. A tudományban létezik nagyléptékű és hosszútávú rendszerstabilitás. Ezzel ellentétben a modern építészet , mint bármelyik más, nem racionalitáson és tapasztaláson alapuló hiedelemrendszer hajlamos a rendszer katasztrofális összeomlására, mert még kis változásokat sem képes tolerálni.

Abban a pillanatban, amikor a társadalom úgy dönt, hogy elveti az építészetet, mint kultuszt és azt egy logikai tapasztalatokon alapuló szakmát képező építészettel helyettesíti, a jelenlegi építészeti hatalmi szerkezet meg fog szűnni létezni. Egy új emberek által képezett új hatalmi szerkezetet egy új oktatási rendszer fog támogatni. Az intézményes építész-elit tisztában van azzal, hogy további hatalma a jelenlegi rendszer fenntartásától függ, és hihetetlen erőfeszítéseket tesz a társadalom feletti uralma megőrzéséért.

2. A kultusz definíciója.

Egy rendszer veszélyes kultusznak tekinthető, ha rendelkezik a következő jellemzőkkel, kombinálva a célokat a technikákkal:

1. Romboló szándéka van

2. Tagjait elszigeteli a világtól

3. Speciális tudást és erkölcsöt tulajdonít magának

4. Szigorú engedelmességet követel

5. Agymosást alkalmaz

6. Az egyén világnézetét másikkal váltja fel

7. Önmagára hivatkozó filozófiával rendelkezik

8. Létrehozza saját nyelvét, amely kívülállók számára érthetetlen

A következőkben be fogom mutatni, hogy a modern építészet eleget tesz ezeknek a kritériumoknak.

3. Az építészet és a kultuszok.

Ma kevés ember lát kapcsolatot az építészet és a vallás között. Eközben a két legutóbbi évszázadig az építészetet nem lehetett elválasztani a vallástól. Mára az építészet elszakadt a vallástól, létrehozva saját kultuszát. Az építészet a vallással verseng, mert gyakorlóinak transzcendens élményeket ígér. Misztikus bűvöletet kínál, melybe tisztán a kreativitás ereje nyújt betekintést, miáltal a lehetőség minden beavatott számára fenáll. Az építész a transzcendens kifejezésre lát esélyt egy épület gyakorlati hasznán túlmenően. A modernistáknak a funkcionalizmushoz való kinyilvánított ragaszkodása ellenére ők is saját eszméik bűvöletébe estek a formák általi kifejezéssel kapcsolatban.

Ezek alapján nem meglepő, hogy az építészet visszaélt a vallás eszközeivel saját karrierje érdekében.

A Bauhaus és Taliesin – a két "alkotóelem", amin a mai építészeti oktatás alapul – egy kultusz-struktúrát követett. Walter Gropius egy szigorú, autoritáriánus kultusz-rendszert hozott létre a Bauhaus bentlakó tanítványai számára. Johannes Itten, a Mazdaista (Zarahusztra) vallás egy kultikus leágazásának követője beavatta a Bauhaus tanítványait annak misztikus praktikáiba. Wassily Kandinsky, Piet Mondrian, és Theo van Doesburg (valamennyien a Bauhaus tanárai egy ideig) a Helena Blavatsky által vezetett teozófiai mozgalomhoz tartoztak. Teozófista társuk, Dr. M. Schoenmackers misztikus kozmológiáját követték, akinek asztrológiai elméletei kimondták, hogy csak az elsődleges színek, a sárga, kék és vörös használhatók.

Az Atlanti óceán túlpartján a kultikus gyakorlatokat Olgivanna Wright, Frank Lloyd Wright harmadik felesége szervezte, aki a görög-örmény misztikus, George Gurdjieff tanítványa volt. Gropius azonnal alkalmazni kezdte anti-tradícionalista elveit, amint a Harvard Egyetem építészeti tanszékének vezetője lett 1938-ban, modellt nyújtva a háború utáni építészeti oktatás számára. Az iskolák nemsokára világszerte másolták amit ő és Wright tett.

Lényegtelen, hogy a fent említett spirituális csoportok hasznos, üdvös, vagy ártalmas kultuszokat képviseltek. Kultusz-módszereket alkalmaztak, hogy az építészetet egy új kultusszá tegyék, méghozzá egy virulenssége és romboló szándékai miatt hihetetlenül veszélyes kultusszá. A modernizmusnak kulcsfontosságú vonása volt az abszolút hit a pre-modern építészet egésze eltüntetésének szükségességében.

A pont, ahol az építészet kultusszá vált, azonosítható a hagyományos építőkultúra elvetésével. Akárcsak a tudomány, az építészet a gyakorlati tudás és technikai szakértelem hatalmas tárával rendelkezik, amelyet előbb el kell sajátítania annak, aki eredeti műveket akar létrehozni. Ennek az egésznek az eldobásával a modernisták azonnali kielégülést tudtak ajánlani azoknak, akik csatlakoztak a kultuszhoz. A kreatív géniusz mítoszának felhasználásával vonzották követőiket. A fiatal építészeknek továbbra is évekig kellett tanulnia, de az idő egészen mással telt. A tudás lényegi elemeinek tanulása és elsajátítása helyett az építészet kultuszának szolgálatát gyakorolták.

4. Agymosás.

A kultusz indoktrinációja a személy magabiztosságának és önérzetének, vagyis intuíciója és érzékei gyermekkori fejlődése útján kialakult érzelmi egyensúlyának a lerombolásával kezdődik. Az ennek elérésére szolgáló taktika magában foglalja a mentális és fizikai megalázást az addig automatikus és természetes reakciók lejáratására. Amint valaki belső stabilitásának és egy világnézethez való viszonyítása rögzülésének fő pontja ki van törölve, a jelölt nyitott bármiféle indoktrinációra.

Az építésznövendékeket évtizedeken át az az üzenet formálta, hogy a díszítések, építészeti formák, felületek és színek által okozott érzéki öröm egy bűncselekmény. Ki van nyilvánítva, hogy az élvezet ilyen forrása csak primitív népekhez és társadalmilag degenerált egyénekhez illik. Sőt, elvárhatóan, az érzelemkeltő építészeti elemekre való kultivált nem-reagálás jellemzi a kiemelkedően intellektuális egyént. Mivel azonban az ezen tiltott elemekre való pszichológiai és fiziológiai reakció normális, ez az üzenet magában foglalja a bűnösség és értéktelenség érzéseit, ami szükséges a tanítvány lelkivilágának lerombolásához. Később az önérzetet újjáépítik a modernista repertoár idegen, ellenséges formáinak és felületeinek felhasználásával – és onnantól kezdve csak a kultusz valóságát tekintik érvényesnek.

A Bauhaus egyik szlogenje a „nulláról kezdeni” volt. Ennek a szándéka az emberi tudat radikális átalakítása volt. Minden bekerülő tanítvány intenzív pszichológiai átformálásnak volt kitéve, amely az építészettel kapcsolatos minden előfeltevés kitörlését célozta, mintegy újraírva a tanítvány idegi áramköreit.

Az építészeti képzés stúdió-módszere tökéletesen működik, mint a kultusz indoktrinációjának technikája. A hallgató projektjét az alapján bírálják el, -- anélkül, hogy ez bizonyított logikai kritériumokon alapulna – hogy az mennyire emlékeztet jelenleg divatos épületekre. A hallgató érdemjegye teljesen a tanár szeszélyétől függ. Nem csoda, hogy a széltében hangoztatott célkitűzés ellenére a határtalan kreativitásról, az összes hallgatói projekt egyformán néz ki és megfelel a stilisztikai dogmának. Azokat a hallgatókat, akik nem fogadják el a kultusz hiedelmeit, eltávolítják, mielőtt megkapnák osztályzatukat, így soha nem kerülnek be az építész szakmába.

5. A Dekonstruktivizmus kultusza.

Két fizikus, Alan Sokal és Jean Bricmont megsemmisítően leleplezte a legprominensebb francia dekonstruktivista filozófusokat, mint sarlatánokat.

A sarlatánok számára nincs menedék a tudományos világban. A tudóstársadalom elűzné őket pozícióikból, ahol folytathatnák ártalmas tevékenységüket. A tudománynak szükséglete, hogy jobban védelmezze saját alapjait, mint egyes tagjait, ami nem fordul elő egy hatalomvezérelt ágazatban, amely nélkülözi a tudományos alapokat. Az építészeti kűzdőtéren a dekonstruktivisták támadhatatlanok, mert ez a diszciplína nagyrészt kultikus hiedelmeken alapul. Azok, akik a dekonstruktivista filozófiát használják fel, hogy igazolják bizarr építményeiket, ma szakmájuk csúcsán vannak.

Van valami veszedelmesen rossz egy társadalomban, amely elmulasztja leleplezni az intellektuális imposztorokat. Ha egy rendszer egy része patológiás, az az egész rendszert veszélybe sodorja. A rendszerkapcsolatok alkalomadtán megfertőzik az egész rendszert, (ebben az esetben a társadalom egészét) és ezáltal elpusztítják azt. Civilizációnk annyira önelégültnek tűnik jelenkori technikai fejlettségétől, hogy nem ismeri fel a veszedelmeket, amelyek magát a létét fenyegetik. Meg vagyunk zavarodva technológiai játékszereinktől és nem alkalmazzuk tudományos ismereteinket abból a célból, hogy fenntartsuk társadalmunk egészséges működési rendjét. A tradícionálisabb kultúrák tudatában vannak, hogy valami retentően rossz történik, de nem tudják, hogyan reagáljanak konstruktív módon.

Az építészeti iskolák olyan diplomásokat képeznek, akikbe belenevelték a dekonstruktivista filozófiát, miközben képtelenek megtervezni egy egyszerű épületet, amely összhangban lenne az emberi érzékekkel. Ezenkívül ismertté vált, hogy a dekonstruktivista épületek eltávolítják az életet a környezetből. Az élet itt matematikai fogalmakkal definiálva a szervezett komplexitás mérhető fokát jelenti, amely jellemző az élő szervezetekre. Mindebből még távolról sem fognak fel semmit sem a gyakorló építészek, sem az építészhallgatók, mivel ez a diszciplína teljesen önmagára hivatkozóvá vált. Nincs kapcsolat a külső valósággal, ami a dekonstruktivisták arogánsan meghirdetett alapvető szándéka.

A dekonstruktivisták programja a tudás és érvelés logikai alapjainak lerombolása olyan módon, hogy azt többé már ne lehessen rekonstruálni. A dekonstruktivista építészek számára nincs többé utópia, csak nihilizmus.

6. Építészeti kultusz-szimbólumok.

Miközben pszichológiai idomítást használnak az építészhallgatók tudatának újraformázására egy „engedélyezett” kép-készlettel, ez az indoktrináció negatív képzettársításokat alakít ki a tradícionális épületek „tiltott” képeivel kapcsolatban. Egy figyelemreméltóan hatékony propagandakampány sikeresen kapcsolta össze a hagyományos építészetet a történelem összes bajával. Ma sokak számára egy klasszikus stílusú épület valamiféle gonoszt testesít meg, egy helyi hagyományos stílusú épület pedig komoly akadályt jelent a haladás útján. Ugyanúgy, ahogy a kísérleti állatokat és a hadifoglyokat idomítják egy adott ingerre való automatikus reagálásra, vannak az építészek idomítva arra, hogy fizikai ellenszenvet érezzenek egy hagyományos stílusú új épület láttán. Olyan agymosásban részesültek a kultusz által, hogy gondolkodás nélkül felismerjék a kultusz „ellenségét”.

A modernizmus kultikus szimbóluma egy üres négyszög, ahol az annak belseje által kifejezett üresség koncepciója éppoly fontos, mint éles szögletes peremei. Mivel a modernista dogma szigorúan tiltja a díszítést az 1cm-2m közötti emberléptékű tartományban, nem létezik valódi modernista szimbólum abban a tartományban, melyhez emberi lények kapcsolódhatnak. A modernizmus idegen esztétikájának érvényesítését az üresség létrehozásával érik el. Ennek szimbóluma pontosan a szimbólumok hiánya. A „tiszta” forma mentális képe kitörli az élő szerkezetet világunkból.

Theo van Doesburgnak (a De Stijl és a Bauhaus tagja) tulajdonítják a mondást: "Számunkra a négyzet az, ami a kereszt volt a korai keresztények számára". Itt egy filozófiai szintváltással találkozunk, a vizuális szimbólumoktól az absztrakt eszményhez. A modernisták a geometriai tisztaság elérhetetlen absztrakcióját imádták, és ez felváltotta a múlt összes vizuális és építészeti szimbólumát. Ez jelzi az értékváltást a hagyományos szimbólumokról és szabályokról (amelyek képesek voltak kifejezni a vallást) egy absztrakt eszményre (amely ezáltal verseng a vallással).

A dekonstruktivizmus a modernizmus egy leágazása, mely fenntartotta szülője sok kultikus szimbólumát; például az éles peremeket és high-tech felületeket. Újdonságot keresve egy szigorúan korlátozó stílus keretein belül a dekonstruktivista építészek elhagyták a korai modernizmus vízszintesen szervezett négyszögletes geometriáját, megtört egyeneseket, átlókat és íveket létrehozva. A modernizmus ideológiai célkitűzése a történelmi formák és szimbólumok másolásának megszüntetésére a szigorú geometriai absztrakció útján valósult meg. Az egyetlen lehetséges haladási irány az üres absztrakció felől -- a hagyományos építészet rendezett komplexitásához való visszatérés nélkül -- a formák teljes lerombolása. Mivel a modernizmus, mint eszmerendszer tagadja a szervezett komplexitást, csak szervezetlen, szétszórt komplexitássá fejlődhetett.

Az építészeti kultikus szimbólumok virusokként viselkednek, melyek megfertőzik az épített környezetet. Sikerült még a hagyományos vallások parazitáivá is válniuk azzal a következménnyel, hogy a háború után épült egyházi épületek a kultusz ideológiáját terjesztik híveik spirituális értékei helyett.

7. A megoldás.

Mivel maga vált az establishmentté, az építészeti kultusz ma ellenőrzi az építészeti oktatást és a médiát. A dekonstruktivizmus napjainkban áthatja a művészetet, irodalmat, filozófiát és a társadalomtudományokat, hol találhatunk hát józanságot és támaszt? Létezik két diszciplína, melyek ellentétesek a kultuszokkal, és amelyek természetes szövetségesek lesznek a jelen és a jövő humánus építészete számára. Ezek a tudomány, és a vallás. Egy destruktív kultusz gyengesége az, hogy egyaránt el van vágva a tudománytól és Istentől.

Sajnos a modernisták galádul visszaélnek a tudománnyal és ma a dekonstruktivisták nagyhatású propagandagépezete átvesz olyan szakkifejezéseket, mint „fraktálok”, „nemlinearitás”, „káosz” és „emergencia”. Tudatnunk kell a világgal az igazságot: hogy az új tudományok egyértelműen a tradícionális építészetről mutatják ki, hogy ugyanazokban az alkotó folyamatokban gyökerezik, amelyek a világegyetem többi részét is létrehozzák. Egy új, humánus építészet áthidalhatja a szakadékot tudomány és vallás között, és ez a szövetség egy jobb világot teremt.

Fordította: Bobkó Csaba

Bibliography.

Mehaffy, Michael W. and Salingaros, Nikos A., "Geometrical Fundamentalism", in Plan Net Online Architectural Resources, (January 2002) <www.plannet.com>, approximately 20 pages.

Salingaros, Nikos A. and Mikiten, Terry M., "Darwinian Processes and Memes in Architecture: A Memetic Theory of Modernism", in Journal of Memetics -- Evolutionary Models of Information Transmission, volume 6 (2002) <jom-emit.cfpm.org>, approximately 15 pages. Reprinted in DATUTOP Journal of Architectural Theory, volume 23 (2002), pp. 117-139.

Sokal, Alan and Bricmont, Jean, Fashionable Nonsense, Picador, New York (1998). European title: Intellectual Impostures.

Salingaros's papers on architecture and urbanism.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

nyitólap (Bobkó Csaba honlapja) Hagyományos építészet és városépítészet